Milyen az, amikor egy grófnő kutyája a vendégség kulcspillanatában meg akarja dugni a lábad szárát? És amikor misztikusok fenekednek a csajomra? És egyáltalán, érdemes drogozni menyhalazás közben? Alant egy jókora, abszolúte ingyenes fejezet olvasható az Etetés című könyvemből, amit nemrég adott ki reprintben az Index. A könyv itt, és csak most 30 százalékkal olcsóbb még annál is. A beetető részlettel pont az a célom, mint az iskolák előtt flangáló drogdílereknek. Azzal a különbséggel, hogy iskolák előtt flangáló drogdílerek nem léteznek, cask a rendőrségi hírekben.


- A Tiszára legutóbb februárban mentetek. Hogy vagytok képesek lejárni olyan hidegben, - kérdezte I. papa.
- Jeges éjszakákon könnyebb elmélázni a legfontosabb kérdéseken. Van-e élet a halál után? Mit csinálnak a bodorkák, amikor nincsen kapás? Hogy néz ki, ha buddhisták buliznak egymás között? Ja, és olyankor ébred föl nyári álmából a menyhal.
- Van rajtatok kívül olyan elmebeteg, aki olyankor is pecázik? – kérdezte a félelmetes hírű védőügyvéd.
- Persze, sokan, például a Sárkány Gusztáv – feleltem.

Három perverz beszélgetett egy jeges téli éjszakán a szobi vasúti híd alatt: dr. I., én és Sárkány Gusztáv. Ahelyett, hogy egy – vagy szerencsésebb esetben három – kád illatos meleg vízben ábrándoztunk volna a kövér balinokról, heringtől bűzlő kézzel kucorogtunk a tűz mellett a nagy hídpillér tövében, és a menyhalak természetét elemeztük. Pedig egyáltalán nem így indult a nap.

Az egész azzal kezdődött, hogy a húgom, aki a Filmművészeti Főiskolára jár, reggel megkérdezte, lenne-e ötletem egy kétperces filmhez, aminek egy kiállító teremben kell játszódnia. Mondtam, hogy ebédelnek a teremőr nénik a paraván mögött. Egyikük előmászik, hogy ellenőrizze a látogatókat. Ekkor különös zaj hallatszik.
- Mi történt? – kérdezi a néni
- Beleesett a levesembe egy sas – mondja a másik a paraván mögül. Megnézi, és tényleg beleesett a levesébe egy sas, ott kapálódzik a cérnametéltek között.
A húgom azzal a kicsinyes indokkal söpörte le az ötletemet, hogy ez némafilm lesz. Elképesztett ez a negatív hozzáállás. Éppen jókor hívott fel S. – akinek egyik életcélja, hogy meghonosítsa Magyarországon a reklámfilm és a horror fúzióját -, hogy szerkesztőségi értekezletet tart a Rasta Business.

A rasztafári üzleti élet és kultúra lapjának szerkesztőségében, amely egyben Rozi kománk nappalijaként is funkcionál, sűrű marihuánafüst terjengett. Rozi koma és S. az értekezlet bevezetőjeként öldöklős tévéjátékot játszott. S., a lassú, de rettentő ütőerejű medveember néhány megrendítő egyenes után ügyes kalapácsrúgással kivégezte Rozit, a szamuráj kardjával funkciótlanul hadonászó páncélos szerzetest, aztán köszönt. Sejtettem, hogy benne nem fogok csalódni, és úgy is lett. A filmötletem annyira tetszett neki, hogy rövidesen el is rohant tőkét szerezni a forgatáshoz.

A budapesti sajtótörténet legszebb pillanata volt, amikor Rozi koma angyalföldi bérházának lépcsőházában a falra celluxozta a ragasztvány formátumban megjelenő lap első számát, amely a kezdeti időszakban, neve ellenére, a rasztafárik üzleti tranzakciói helyett inkább egy Rajnai nevű szomszéd lejáratásával foglalkozott. A megjelenés nem várt viharokat kavart a házban, mivel Rozi a cikkekben leleményes módon „Rajnák” álnéven szerepeltette a szomszédot.

A joystick mind a 8 gombjának egyidejű lenyomásával éppen elértem, hogy a tigrisfejű behemót két hátra szaltó után a bicepsze és az alkarja által képzelt satuba szorítsa a kis kínai fejét, amikor rám csörgött Imola, hogy mégse jó neki a délutáni mozi, mert az energiarendező ember energiarendezés után azt mondta, hogy ők ketten karmikus kapcsolatban állnak egymással, amit jó lenne azonnal ellenőriztetni egy kártyajóssal.
- Vagy úgy, egy kártyajóssal. Ha nem tudnám, hogy nem hiszel a misztikus keleti tanokban…
- Tudod, hogy nem, de olyan izgatott volt, hogy nem tudtam nemet mondani. Az az érzése, hogy egy korábbi életünkben ismertük egymást.
Hálát adtam az égnek, hogy Imola ennyire kívülállóként tud viselkedni a misztikusokkal, de nem volt időm hosszan örvendezni, mert dr. I. délre várt a Voxban.
A lelkes boncolóorvos szokatlanul feszülten sörözgetett.
- Állást ajánlott egy nemrég hazatelepült grófnő, de nagyon zavaros az ügy.
Együtt jártam egyetemre az unokájával. Azt sem tudom, miről van szó pontosan, de az unoka szerint visszataszítóan sokat fizet. Mindjárt ott kell lennem a rezidencián. Kísérj már el. Életemben először öltönyben láthatsz.
- Jól van, de utána menjünk el menyhalazni. Az Imola úgyis kártyajóshoz megy.

Fityulája éppen nem volt, de igazi szobalány vezetett be a grófnő dolgozószobájába, hogy várnánk öt percet a háziasszonyra. Az öltönyben feszengő dr. I. új arcát mutatta, és polgári módon viselkedett: érdeklődve nézte a falon függő olajportrékat, és egyenként megérintette a kandalló párkányán álldogáló csetreszeket. Én – mint „piarista érettségivel rendelkező megbízható barát” – egy selyemhuzatú karosszékben fulladoztam a túl szoros nyakkendőcsomó miatt. Már hallatszott a folyosóról a grófnő hangja, amikor az ajtórésben megjelent egy bedlington terrier. A rosszindulatú bárányra emlékeztető állatka körbepillantott, aztán odakocogott hozzám.

- Okos – mondtam neki meggyőződés nélkül, és megvakartam. Tűnődve felpillantott, aztán hopp!, átkulcsolta a sípcsontomat a mellső lábaival, és dugni kezdett.
- Ostoba kutya, tiszta szőr leszek – mondtam neki kedvesen, és megpróbáltam lerázni, de baromira kapaszkodott. Az öltönynadrágomat elárasztották a göndör fehér szőrök. A grófné hangja már közvetlenül az ajtó elől hallatszott. Idegesen felugrottam, és kétségbeesetten megráztam a lábam, hogy leválasszam az alsó lábszáramon rugózó kutyát. Az állat abban a pillanatban engedett a szorításon, amikor a szigorú tekintetű, ősz hajú asszony belépett a szobába. A terrier hatalmas ívben keresztülrepült a termen, nagy nyekkenéssel nekicsapódott a falon függő családi címerpajzsnak, és kétségbeesett bégetéssel lecsúszott a parkettára.
- Úgysem lett volna nekem való munka – vígasztalt dr. I. másfél órával később a szobi vasúti híd alatt. Sárkány Gusztáv, akit az internetes Pecalistán ismertünk meg, heringet tűzött a horogra, és bevetette a kavargó Ipolyba.
- Félek, hogy nincs elég hideg a menyhalaknak – jegyeztem meg elkékült szájszéllel.

„Rendellenes nemi érzésű egyéneknél, sadistáknál, masochistáknál a fetischismus a legkülönbözőbb alakulásban mutatkozik” – írja Kaft-Ebing a Psychopatia Sexualisban. Igaza van. Mi például 120 kilométeres jeges szélben indultunk neki, hogy fogjunk néhány darab, legfeljebb 40 centiméter hosszúságú, bőrbeteg ebihalra emlékeztető állatkát.
„Sőt valószínű – folytatja a gondolatot a professzor -, hogy a testrészfetischismus (kéz- és lábfetischismus) az utóbbi két perversióval többé-kevésbé homályos összefüggésben van.” És ez is mennyire igaz. Még be sem dobtuk az összes botot, de már le is fagyott minden kiálló végtagunk.

Dr. I.-nek egészen hihetetlen módon szinte azonnal kapása volt, de a hal szákolás előtt leakadt. Később tüzet raktunk. A máglyarakás közben észrevettem, hogy az egyik botom spicce nagyokat rándul. Két ugrással mögötte voltam. A bevágás után a bot C alakúra görbült, és még az orsó fékje is megszólalt. Rövid, de annál hevesebb fárasztás után szák nélkül emeltem ki a bealgásodott, antik Centrum-szatyrot.
A kórboncnokban igazából csak most kezdett oldódni a bedlington szexrohama okozta sokk. A visszataszító röhögőgörcs elmúltával kürt alakú spanglit sodort, és komótosan elpöfékelte. A horgászat ezután legalább az ő számára ingergazdaggá vált, miután ötpercenként heves kapást vélt látni, amit éles rikkantással tudatott.

A tűz elhamvadt, a beszélgetés már a menyhalak tudatalattijának legmélyebb rétegeit feszegette, amikor dr. I. átpillantott a vállam fölött és felkiáltott, hogy:
- Gusztáv, kapásod van!
Pecalistás barátunk megpördült a tengelye körül, és összerogyott a csúszós agyagon.
- Kapás a másik botodon – rikkantotta dr. I. eksztázisban, és tényleg, a bot végére celluxozott világító patron vadul rázkódott a távolban. Gusztáv feltápászkodott, lendületet vett, de abban a pillanatban kicsúszott a lába, ő pedig belezuhant a sötétbe.

Este kilenc felé összepakoltunk, megállapítottuk, hogy halat ugyan nem fogtunk, de a horgászat remekül sikerült, és elindultunk haza Gusztáv kocsijával. Zebegénynél rám csörgött Imola, hogy a kártyajós kiderítette: előző életében az energiarendező emberrel együtt szamuráj volt Japánban.
- Mér’ van az, hogy az előző életében mindenki - … fordultam volna dr. I.-hez, de a hatalmas termetű kórboncnok már édesdeden aludt.